Miért
hagyjuk, hogy ellenőrizetlen információk alakítsák a
gondolatainkat?
Az
ember szociális lény, társas kapcsolataink rendszere szolgált
eddigi evolúciós sikerünk egyik kulcsául. Az egyik egyed evett a
lila bogyóból, majd meghalt. Akik ezt látták, megtanulták, hogy
a lila bogyó mérgező és nem ettek belőle. Évek teltek el, a
következő generáció felnőtt, akiknek megtanították, hogy a
lila bogyóból nem szabad enni. Még később meghaltak azok, akik
látták meghalni a lila bogyóból evő egyedet, de a tanítás
megmaradt. A faj túlélésében ez a viselkedés kulcsszerepet
játszott. Hogy miként hátrányos
ez
napjainkban, egy későbbi cikkben olvashatunk róla.
Ami
segített minket fajunk fejlődése során régen, a mai napon
gátolhat minket önmagunk megismerésében, ezáltal a spirituális
fejlődésben. Miért? Mert úgy hisszük, hogy a válasz odakint található, rajtunk kívül. Tudat alatt vagy tudatosan, folyamatosan figyeljük a
környezetünkben lévő embereket, hogy tanuljunk tőlük. Ez
alapvetően rendben is volna, de
- az emberek tele vannak hibás vagy hiányos információkkal
- az információkat, amiket tanulunk, gyakran önmeghatározásra használjuk
Hibás
információk
A
hibás információk esete egyszerű, induljunk csak ki magunkból.
Mikor volt utoljára, hogy analitikusan vizsgáltunk volna egy hírt,
amit hallottunk? Mikor ellenőriztük, hogy a tévében
mutatott 'Legjobb mosópor©' tényleg a legjobb-e?
-„Senki” nem teszi. - válaszolnánk, és igazunk lenne. A hírforrásaink pontosságának könyörületességére bízzuk magunkat, legyen az egy neves hetilap vagy a szomszéd néni, aki mindig az ablakból figyel. Igen kevés ember ellenőrzi le az igazságtartalmát annak, amit állít, vagy, ha igen, annak alapossága mégis sokszor kétséges. Az igazság az, hogy a beáramló információink minősége – ha csak nem fektetünk ebbe különösebb figyelmet – legalábbis megkérdőjelezhető.
-„Senki” nem teszi. - válaszolnánk, és igazunk lenne. A hírforrásaink pontosságának könyörületességére bízzuk magunkat, legyen az egy neves hetilap vagy a szomszéd néni, aki mindig az ablakból figyel. Igen kevés ember ellenőrzi le az igazságtartalmát annak, amit állít, vagy, ha igen, annak alapossága mégis sokszor kétséges. Az igazság az, hogy a beáramló információink minősége – ha csak nem fektetünk ebbe különösebb figyelmet – legalábbis megkérdőjelezhető.
Önmeghatározás
az információinkon keresztül
Érdekes
jelenség, ahogy az emberek igyekeznek egymásra hasonlítani,
mintegy belső késztetést követve. Ennek is meg van a maga oka,
amiről egy későbbi cikkben olvashatunk. Most legyen elég
annyi, hogy az emberek hasonlítani akarnak egymásra, így aztán
hasonló ruhákba öltöznek, hasonló szlenget beszélnek, hasonló
zenéket hallgatnak és mindenféle hasonlóságokkal élnek. Nem
kétlem, hogy ezen emberek egy része szabad akaratából hallgatja
az adott zenét, viseli az adott ruhát, pusztán azért mert ezáltal
fejezi ki, hogy ki is Ő. Ugyanakkor, sok más ember a beilleszkedési
kényszer hatására teszi ugyanezt: elnyomják azt az utat, amin
keresztül kifejeznék magukat, szerepeket játszanak, boldogtalanul.
Mi
is akkor a valóság?
Menjünk
ki az utcára és nézzünk körbe magunk körül. Az emberek nyüzsgő
sokasága, céltudatosan fel s alá sétálva, olyan emberek
egyesével, mint mi magunk. Bár a felszínen úgy tűnik,
tudják a választ a kérdésekre, de valójában – egy elenyészően
kevés kivételtől eltekintve – ők is pont úgy figyelik egymást
a válaszokért, mint mi. Így aztán hibás-, vagy félinformációkat
tanulnak egymástól és csak tovább botorkálnak a sötétben,
összezavarodottan. Ők semmivel nem rosszabbak, vagy alantasabbak,
mint bármely másik ember. Csupán útkeresők. Legyünk hát feléjük
tisztelettel!
Mi
hát a teendő?
Először
is, kezdjük megválogatni forrásainkat, hogy elkerüljük a téves
vagy hibás információk beáramlását. Másodszor, számoljuk fel
azon egészségtelen társadalmi függőségeinket, melyek arra
kényszerítenek, hogy magunkkal szemben cselekedjünk, olyan
dolgokat gondoljunk és tegyünk, melyekkel mélyen belül nem értünk
egyet.
Következő
cikkünkben megvizsgáljuk, hogy a nyers információkon túl mi
másra lehet szükségünk, hogy megfelelően a kezünkben tudjuk
tartani a sorsunk, illetve találhatunk egy részletes "receptet"
arról, hogy mit tehetünk azért, hogy jobban érvényre juttathassuk a szabad
akaratunk.
Maradok tisztelettel: Dorek Todd
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése